Hol lehet parazitákkal ellátott patronokat szerezni.

Orsóféreg, ostorféreg, galandféreg, szívféreg, bőrféreg, tűdőféreg...

Beszámolók hatalmas fekete szemű, szürke emberekről! A tudósok tagadják!

Öt kenyér, két hal Jézus Krisztus — törve — hollandul is beszélt. Az Üdvözítő, apai dédanyám szerint, ezen a nyelven szólította meg Seiler Jozefát és bátyjait egy amszterdami szárazdokkban. Távolabb a tengeren vitorlás korvettok és karavellák ringatództak, aranycímeres velencei galeászok; partközelben széles kormánylapátú Hanza-koggék és lassú németalföldi szállítóhajók. A család épp maga elé terítette olcsó kikötői matrózebédjét sós halat fehér cipóvalamikor szekerük mellé állt elszegényedett halász képében az Úr.

A jelentések állítják! Kijelenti, hogy a csészealj 40 lábnyira lebegett a 9-es országút fölött AFB radar megerősíti az észlelést Oklahoman, A portlandi Maine Press-Herald, A phoenixi Sun, A Törlesztés, az egy kurva az övé volt. A Bazeg Freddy és még vagy fél tucat színesebb disznóság Beavertől1 származott. Henry tanította meg őket arra, hogy Ahogy lesz, úgy lesz. Henry már gyerekkorukban is az ilyen zen szarságokat szerette.

Kinek a pihent agyából szökkent elő? Nem számított. Az számított, hogy amikor négyen voltak, a második felében hittek, amikor öten, az egészben, és mikor ismét négyen lettek, akkor az első felében. Amikor ismét négyen lettek, a napok elsötétedtek. Sokkal több lett a bazeg-Freddy nap.

Ezt tudták, csak azt nem, hogy miért. Tudták, hogy valami baj van velük - legalábbis valami megváltozott - de azt nem, hogy mi.

Tudták, hogy elkapták őket, csak azt nem, hogy pontosan hogyan. És ez jóval előbb volt az égi fényeknél; még McCarthy és Becky Shue előtt.

MNUSZ: néha csak ennyit mond az ember. És néha semmiben sem hisz, csak a sötétségben. Azután pedig hogyan tovább? Beav alapvetően boldog fickó, ezt bármelyik lófráló haverja megmondhatja, de hol lehet parazitákkal ellátott patronokat szerezni rossz idők járnak rá.

Egyetlen régi barátjával sem találkozik mármint azokkal, akiket ténylegesen a barátainak tekintazt az egy novemberi hetet leszámítva, amelyet együtt töltenek minden évben, és múlt novemberben még bírták Laurie Sue-val.

Elismerem, csak cérnaszálon függött a dolog, de mégis együtt voltak.

Mostanában sok időt tölt - ő is tudja, hogy túl sokat - a portlandi régi kikötő területén levő bárokban, a Lőrésben, a Tengerészklubban és a Free utcai kocsmában. Túl sokat iszik, túl sokat szív az öreg fűből, ezért a legtöbb reggelen nem szívesen néz bele a fürdőszoba tükrébe; vörös karikás szeme elugrik a saját képétől, és arra gondol: abba kéne hagynom a kocsmázást.

Nemsokára ugyanolyan gondjaim lesznek, mint Pete-nek. Jézus banánjára! Abbahagyni a kocsmázást, a bulizást, kurva jó ötlet, de aztán ismét folytatja, apoljátok meg hol lehet parazitákkal ellátott patronokat szerezni aljam, bameg.

Ez a csütörtök a Free utcáé, és csapjanak agyon, ha nem lesz egy kori söri a kezemben, egy joint a zsebemben, és a zenegépből valami régimódi hangszeres zene ömlik majd, olyan, mint a Venturesé.

Nem emlékszik pontosan ennek a zenekarnak a nevére, még az ő ideje előtt volt népszerű. Ennek ellenére ismeri; válása óta sokat hallgatja a portlandi zenés nosztalgiaadót. A régi zene vigasztal. Ami az újakat illeti Laurie Sue sokat ismert és szeretett. Beaver annál kevésbé. A Free utca nagyrészt üres, talán fél tucat hapsi lézeng a kocsmában, egy másik fél tucat biliárdozik hátul, Beaver és három haverja az egyik bokszban üldögél, csapolt Millert isznak, és egy zsíros pakli kártyával döntik el, ki fizeti az aktuális kört.

Mi ez a hangszeres zene bugyborékoló gitárjaival? De ki nem szarja le? A többiek Jackson Browne-ról beszélnek, aki múlt éjjel a városházán játszott, és a jelen levő George Pelsen szerint igazi fasza műsort adott. Megemeli csapott állát, feltárva a nyaka oldalán levő vörös foltokat. Vagy talán, nem is tudom, talán David Lindleytől. Ő is jó. Lindleynek félelmetes improvizációi vannak, és félelmetes tolla.

Egész a válláig leér. Beaver nem csatlakozik a beszélgetéshez. Hirtelen kikívánkozik ebből a zárt kocsmából, friss levegőt szeretne szívni. Tudja, hova akar kilyukadni George, és hogy az egész hazugság. A neve nem Chantay, nem is tudod, hogy hívják, úgy húzott el melletted, mintha ott sem lettél volna, egyáltalán mi lennél te egy ilyen lánynak, csak egy újabb munkáskülsejű hosszú hajú, egy másik munkáskülsejű New England-i városban, beszállt a banda buszába, és már ki is lépett az életedből.

A te tyúkszarosan unalmas életedből.

Ezt gondolja, azután sírást hall. Nem a Free utcán, hanem a fejében. Rég múlt sírást.

A nyikorgó idegen - Emlékezem

Úgy fúródik a fejébe az a sírás, mint egy üvegszilánk, és ó, a francba, bazeg, Freddy, valaki fojtsa már bele azt a sírást! Én voltam az, aki belefojtotta, gondolja Beaver.

Ez én voltam. Én fojtottam bele. Magamhoz öleltem, és énekeltem neki. Közben George Pelsen azt meséli, hogyan nyílt meg végül a színészbejáró, de nem Jackson Browne jött ki rajta, nem is David Lindley, hanem a háttérben éneklő csirkék, az egyik Randi, a másik Susi, a harmadik Chantay.

Klassz csajok, milyen magasak és gusztusosak! Pufók kis fickó, akinek szexuális hőstettei az alkalmankénti bostoni kiruccanásokra korlátozódnak, amikor megbámulja a Foxy Lady sztriptíztáncosnőit, meg a Dudák pincérnőit.

Legalább ebben az egyben profinak látszik, gondolja Beav. Így aztán Beav előhúz a zsebéből egy fogpiszkálót, a szájába csúsztatja, és leveszi a hangot.

• A lyukas lavórokban már színültig telt az este, és a trágyadombok köré, mint szent máglyákhoz vándoroltak a gyertyaszemű kandúrok.
• Tévedés történt, a felelős személy már megkapta a maga büntetését.

Hirtelen megkívánta a fogpiszkálót. Nem az előtte álló sört, nem a zsebében lapuló jointot, és egészen biztosan nem George Pelsen kamu dumáját, hogy ő és a mesés Chantay miként kötöttek ki a kisteher hátsó rakterén, hála legyen a ponyvatetőért, kéretik nem kopogni, ha George Pelsen kefél. Az egész csak falmelléki duma, gondolja Beaver, és hirtelen kétségbeesetten rosszkedvű lesz, sokkal rosszkedvűbb, mint bármikor azóta, hogy Laurie Sue összecsomagolta a holmiját, és visszaköltözött az anyjához.

Ez egyáltalán nem jellemző rá, de nem kíván mást, mint hogy elhúzhasson innen a francba, teleszívhassa a tüdejét hideg, sóillatú tengerparti levegővel, és találjon egy telefont, hogy fölhívhassa Jonesyt, vagy Henryt, nem számít, melyiket, mindkettő megfelel; azt akarja mondani: Hé, haver, mi újság, hogy azt kapja válaszul, Hát tudod, Beav, MNUSZ.

Tilos az ugrálás, tilos a játék. Együtt jártak a Westbrook Főiskolára, és George akkor elég jó fejnek tűnt, de hát a suli már régen volt. Apám, ma ugyancsak erős a régi, furcsa képessége, talán ez is úgy jelez, mint a barométer. George halkra fogja a hangot: - Amikor fölemeltem a szoknyáját Nyugtázza George hol lehet parazitákkal ellátott patronokat szerezni majdnem döbbent - pillantását, de nem törődik vele.

Elsétál a FÉRFIAK feliratú helyiség felé, amelynek sárga-rózsaszín szaga van a vizelettől és a fertőtlenítőtől, elmegy mellette, elmegy a női vécé mellett is, elhagyja az IRODA feliratú ajtót, és kimenekül a sikátorba. Az ég a feje fölött fehér és esős, de a levegő jó. Nagyon jó. Mélyen beszívja, és ismét elgondolkodik. Kicsit elvigyorodik.

Tíz percig sétál, rágcsálja a fogpiszkálót, tisztul a feje. Egyszer csak, maga se emlékszik, mikor, kidobja a zsebéből a jointot. Aztán fölhívja Henryt a Monument térről, Joe Füstárudájának nyilvános telefonjáról. Arra számít, hogy az üzenetrögzítő bekapcsol - Henry még az iskolában van - ő azonban otthon van, és a második csöngetésre fölveszi. Na, és veled mi van, Beav?

Beav lehunyja a szemét. Egy pillanatra ismét minden rendben van; olyan rendben, ahogy ezen a nyomorult világon egyáltalán lehetséges. A dísz négy, kékre zománcozott betűből áll: NASA. Az évek múlásával fölfedezte a tényt, hogy az álmok gyorsabban öregszenek, mint az álmodók. Gyakran mégis meglepő, milyen nehezen akarnak meghalni az utolsó álmok, amelyek fojtottan, siralmasan sikoltoznak a tudat mélyén.

Ennek már hosszú ideje. Idei szabadságának két hete közül az egyiket mégis Washingtonban töltötte, ahol mindennap elment a Smithsonian Országos Légi és Űrmúzeumába, és ennek az időnek csaknem minden percében a vitrinek között vándorolt, csodálkozó vigyorral az arcán.

Stephen King - Álomcsapda

És a leghosszabb ideig a holdsziklákat bámulta, miközben azt gondolta: Ezek a sziklák olyan helyről jöttek, ahol az ég mindig fekete, a csönd pedig örökké tart. Nei1 Armstrong és Buzz Aldrin húsz kilót hozott egy másik világból, és ez most itt van.

És itt van ő, az íróasztalánál ül egy olyan napon, amelyen egyetlen autót sem adott el az emberek nem szeretnek autót venni, hol lehet parazitákkal ellátott patronokat szerezni esik az eső, márpedig a világnak abban a zugában, ahol Pete honos, pitymallat óta szemerkéla kulcskarikáját forgatja, és az órát bámulja.

Az idő lassan halad délutánonként, és még jobban lelassul, amikor az öthöz közeledik. Ötkor elkövetkezik az első sör ideje. Öt előtt nem; az kizárt. Ha egész nap nyakalsz, akkor számolnod kell, hogy mennyit iszol, mert az alkoholisták így szokták. De ha tudsz várni Ugyanúgy várta a novembert, mint a napi első sört. Jó volt áprilisban Washingtonba utazni, és a holdkövek megdöbbentették még mindig megdöbbentik, valahányszor rájuk gondolde ott egyedül volt.

2. Georgine von Oroszy

Nem olyan jó dolog egyedül lenni. Novemberben, amikor a másik hetet kiveszi, együtt lesz Henryvel, Jonesyval és Beavvel. Akkor megengedi magának, hogy pinworm megérinteni nap igyon. Amikor az ember kint van az erdőben, a barátaival vadászgat, akkor nyugodtan ihat egész nap.

Ez valósággal hagyomány. Nyílik az ajtó, és egy csinos barna lép be. Százhetven centi lehet Pete szereti a magas barnákatés talán harmincéves. Körülnéz a bemutatóterem modelljei között a legdögösebb a sötétbordó új Thunderbird, noha az Explorer sem rosszde nem úgy fest, mint aki vásárolni akar. Azután észreveszi őt, és elindul felé. Addigra a legjobb hivatalos mosolyát viseli - kétszáz watt, bébi, nyugodtan elhiheted - és kezet nyújt.

A nő szorítása hűvös és szilárd, ám ő maga zavart, izgatott. Pete Moore vagyok. Egy ügyfelemmel, aki meg akar venni egy házat, és azt hiszem, meg is találtam a megfelelőt, tisztes jutalék is jár vele, és A nyomorult kocsikulcsaimat!

Kinyitja a ridiküljét és beletúr. Ez az üzlet megalapozná az egész évemet, Mr Pete nem sértődik meg. A neve csaknem olyan közönséges, mint a Smith vagy a Jones. Mellesleg a nő zaklatott. Zaklatott, mert elhagyta a kulcsait. Most nézi meg századszor.

De akkor is felelek, ha csak annyit mond, hogy Pete. Vagy van valaki a szervizben, aki segíthet? Az öreg Johnny Damon van ott hátul, és boldogan segítene is a nőnek, de akkor biztosan nem ér oda a találkozójára Fryeburgba.

A nő ránéz a csordultig telt, bársonyosan barna szemével, és elkeseredetten fölkiált. A fenébe! Ekkor különös gondolat merül föl Pete-ben: a nő úgy fest, mint egy lány, akit régen ismert. Nem jól, egyáltalán nem ismerték valami jól, de ahhoz eléggé, hogy megmentsék az életét. Josie Rinkenhauer, úgy hívták.