Film az emberi parazitákról


Heinleint hiába sorolják a sci-fi irodalom nagyjai közé, a nevét jóval kevésbé ismeri a közönség, mint például Philip K. Ennek részben az az oka, hogy Heinleinnek nem volt akkora szerencséje a filmesekkel, mint neki. A Csillagközi invázió volt a legnagyobb volumenű adaptáció gazdag munkásságából, amit viszont Paul Verhoeven a maga képére formált.

A sokáig félreértett sci-fi csak idővel tett szert kultuszra, de ennél a sors gonoszabb tréfákat is űzött a szerzővel.

Az (2017) magyar szinkronos előzetes

A militaristának is bélyegzett Heinlein ben írta meg egyik legfontosabb könyvét, az Élősdieket, melyben a bolygónkat megtámadó idegen lények bábként irányítják a megszállt emberek testét. Mivel Don Siegel a pár évvel később megjelent, igen hasonló Jack Finney-regényt költöztette a mozivászonra és alkotott meg A testrablók támadásával egy igazi filmklasszikust, kialakult az a téves közhiedelem, hogy Finney alapozta meg a paranoid inváziós sci-fiket, nem pedig Heinlein.

gyógymód a laposférgek ellen

Ezen volt hivatott változtatni A parazitára keresztelt film, ám elkészültének bizarr históriája rávilágít arra, hogy a legjobb szándékot is fel tudják őrölni a hollywoodi gépezet fogaskerekei. Terry Rossio, aki később A Karib-tenger kalózai révén a Disney egyik sztárírójává vált, a stúdió parkolójában vetette fel az ötletet Michael Engelberg producernek, hogy Heinlein könyvéből milyen remek filmet lehetne csinálni.

Rossio és állandó írótársa, Ted Elliott akkoriban fejezték be Edgar Rice Burroughs regénye alapján "A Mars hercegnője" forgatókönyvét, amiből tucatnyi író- és rendezőcsere után a filmtörténet egyik legnagyobb bukása, a John Carter lett.

Élősködők - kritika

Az ő változatukat a parkolóbéli beszélgetés lezajlásakor még mindenki szerette, szóval a stúdió kész volt egy új projektről tárgyalni velük. Rossio ösztönzésére a Disney meg is vette az Élősdiek filmjogait, csakhogy a Heinleinhez való hűség a gyermekek férgek leghatékonyabb kezelése fogant forgatókönyvük teljes közutálatban részesült.

Gyengének találták a párbeszédeket, a karaktereket és a történetet is. A páros nem értette, hogy miért egész addig, míg rá nem jöttek, a stúdiótól senki nem vette a fáradtságot, hogy elolvassa azt a könyvet, aminek a jogait megvásárolták. Ricardo Mestrest, a Disneyhez tartozó Hollywood Pictures elnökét végül sikerült rábeszélni, hogy rágja át magát a regényen, ami után egy komplett listával állt elő arról, hogy mi az, ami a filmbe nem kerülhet bele.

Heinlein könyve az ő idejében még a távoli jövőnek számító, futurisztikusra írt ben játszódott.

film az emberi parazitákról

A középpontban három szereplő, Sam, Mary és a nemzetbiztonsági hivatal vezetője állt, akit csak úgy neveznek, hogy az Öreg. A két ügynök egy lezuhant UFO-t megvizsgálva ráébred, hogy a vele a Földre érkezett lények máris megszállták a helyi lakosságot és ijesztő mértékben terjeszkednek tovább. A történet egy globális invázió megakadályozásáról szólt, Ricardo Mestres viszont az szerette volna, ha a helyszín egy jelenbéli kisváros volna, ahová spórákon keresztül jutnak el az űrből jövő támadók.

Ez volt az a pont, amikor Rossio és Elliott közbeszóltak, hogy, amit nekik a stúdiófőnök felvázolt az A testrablók támadása. Mivel abban a páros nem akart részt venni, hogy Heinlein könyvét Finney alkotásának utánzataként készítsék el, inkább belevetették magukat egy másik problémás produkció, az Aladdin újraírásába.

Bong Joon-Ho filmje hatalmas bomba volt Amerikában, ami nem csak azért meglepő, mert az ottaniaknak a világ gyakran véget ér azzal a vonallal, ahol az óceán a partot mossa, hanem azért is, mert a rendező jegyzi a as Snowpiercert is, amiben a főszerepet Amerika kedvenc kapitánya, Chris Evans  viszi. A Snowpiercer mindaz mellett, hogy valóban jó film lett, nem kevés kritikát fogalmaz meg a társadalom rétegeiről, és azoknak átjárásáról egymás közt, sőt, témáját egyenesen erre építi.

Elliott csak annyi javaslatot tett, válasszanak egy kevésbé elhasznált helyszínt a történetnek. Lehetne mondjuk egy katonai bázis.

Tartalomjegyzék

Az ötlet annyira megtetszett a döntéshozóknak, hogy ragaszkodtak ahhoz, az írópáros dolgozza ki egy teljesen új forgatókönyvként. Ez a B-verzió egyre biztatóbban haladt a megvalósulás felé, éppen csak az elsőszámú producer, Michael Engelberg nem volt boldog tőle, aki Heinlein könyvének hatalmas rajongója volt a gyerekkora óta.

Engelberg tehát mindenkit igyekezett meggyőzni, hogy az írópáros eredeti, regényhű forgatókönyvét valósítsák meg, ne a B-verziót. Rá is állította őket, hogy javítsák fel addigi munkájukat. Így alakult ki az az egészen faramuci helyzet, hogy egyazon stúdión belül két rivális adaptáció versenyzett egymással, melyek ugyanazt a könyvet akarták feldolgozni másképp. A B-verziónak időközben lett rendezője Daniel Petrie Jr.

A terror iskolája személyében. Úgy tűnt hát, hogy az írópáros terveinek sírját épp a maguk teremtette konkurencia fogja megásni, csakhogy történt valami, amire senki nem számított: bejelentették A testrablók támadásának legújabb feldolgozását, aminek fő helyszíne - dobpergés - egy katonai bázis.

A stúdió ügyvezetői hirtelen megváltoztatták álláspontjukat és jobban szerették volna, Rosszul alszom a pinwormok miatt a készülő film hűségesebb lenne Heinlein könyvéhez. A B-verziónak ezzel befellegzett. A megváltozott helyzetben a stúdiófőnök Ricardo Mestres is áldását adta az Élősdiek regényhű feldolgozására.

Hogyan ismerhetjük fel a parazitafertőzést?

A scripten egy másik író, David S. Goyer  Penge végzett pár változtatást, amik nem csak a producerek, de még Elliott és Rossio tetszését is elnyerték.

Volt hát egy kész forgatókönyv, a projekt pedig zöld utat kapott. Már csupán egy rendező kellett, és ez volt az a rész, amikor a végre szépen alakuló történet ismét cudar fordulatot vett. A brit Stuart Orme, aki addig leginkább videóklipeken és tévéfilmeken dolgozott, ugyanazt tette, amit a legtöbb rendező szokott, ha felveszik.

Keleti paraziták, avagy az évtized nemzetközi filmje

Megmutatta, hogy ez már az ő filmje, így kukázta, amit az írók addig összehoztak és előrukkolt a maga elképzeléseivel. Az egy hangyányit se zavarta, hogy a forgatás megkezdéséig már csak hetek voltak hátra. Felvett új írókat - a Bond-filmekkel majdan nevet szerző Robert Wade-et valamint Neal Purvist - és elkezdte A parazitát egész mássá formálni, mint, amit eredetileg Heinlein, vagy bárki akart, aki a produkción addig dolgozott.

Az egyik ötlete az volt, hogy az idegeneknek lehetne egy királynőjük, mint az Aliensben.

Gyilkos paraziták

Engelberg nem értett egyet a változtatásokkal. Rossio elmondása szerint a producer nem csupán dühös volt amiatt, ahogy a film alakul, hanem egyenesen film az emberi parazitákról vált. És a forgatás megkezdéséig már csak napok voltak hátra. Ekkor lépett közbe a Disney főmuftija, Jeffrey Katzenberg, akinek a kezébe került a forgatókönyv új változata, ami egyáltalán nem nyerte el a tetszését.

Felnőtt tartalom!

Meghozta azt a döntést, amire ebben a helyzetben igen kevesen lettek volna hajlandóak: elhalasztotta a forgatást és utasította a rendezőt, hogy azt a scriptet forgassa le, amire ő zöld utat film az emberi parazitákról. A felvételek megkezdéséig a forgatókönyvet ennek ellenére megint átírták David S.

film az emberi parazitákról a férgek elleni kezelési módszer

Goyer felügyelete mellett, aki kiharcolt magának ezért egy tekintélyes fizetésemelést. Mikor Terry Rossio meglátogatta a forgatást, Engelberg vezette körbe, aki megmutatta neki az idegenek űrhajójának díszletét. Amit Rossio látott, az egyáltalán nem hasonlított űrhajóra, és Engelberg is csak egy szóváltás után ismerte be, hogy az űrhajóból a rendező utasítására egy Aliens ihlette fészek lett.

Stuart Orme úgy tűnik, nagy rajongója annak a filmnek. Hiába volt meg tehát az egyértelmű utasítás, ismét eltértek az eredeti tervtől, ami az összeredményen is meglátszott.

A különféle populációk közt sokféle kölcsönhatás lehetséges, ilyen például ragadozó - prédaa parazita-gazda, a parazitoid -gazda, valamint a szimbionta partnerek közti kapcsolat.

Rossio visszatekintésében végigvette mindazokat a kulcsjeleneteket a regényből, melyek nem kerültek be a filmbe gyaníthatóan költségvetési okokból illetve kreatív nézetkülönbségekből adódóan. Hetet nevez meg, amikből jóindulattal, ha három megtalálható a filmváltozatban, és ezekért is meg kellett küzdeni, hogy ne írják ki őket.

Érthető, hogy a mai napig igen keserűen gondol vissza a film készítésére. Csakúgy, mint Engelberg, aki több produkcióhoz nem is adta a nevét. A parazita csúfosan elbukott a mozikban és a kritikusok is elverték a port felette. Valóban teljes kudarc volna a film?

Navigációs menü

Azért nem egészen. Ami azt illeti, gyerekként odáig voltam A parazitáért. Felnőtt fejjel már nehéz nem észrevenni a hibáit, főképp kisebb-nagyobb bugyutaságait, de azt állítom, hogy még mindig egy kifejezetten szórakoztató inváziós sci-fi.

A tévébe visszamenekült Stuart Orme messze nem annyira kutyaütő rendező, mint amilyennek a korábban írtak lefestik.

  • Gisaengchung, Publikálás dátuma A legenda szerint a Szent Gráli értelemben vett élet vizét sikerült itt kikotyvasztania a Gschwindt-cég tulajdonosának.
  • Írta: Kulcsár Gábor Sokan talán fel sem fogják, hogy a dél-koreai Élősködők filmtörténelmet írt, amikor első nemzetközi filmként nyerte el az Oscar-gála fődíját.

A film erősen kezd és a lendületét szinte végig megőrzi. Az első negyed óra, melynek során a főszereplők felfedezik az idegenek jelenlétét, majd megpróbálnak elmenekülni a megfertőzött kisvárosból, sokadik újranézésre is magával ragadó. A szélsebes tempó mellett azért fel-feltűnik, hogy az apró rájákra emlékeztető parazitáknak hiába agyszövet a testük hatvan százaléka, ők maguk mégse túl agyasak.

A készítők nehezen leplezik el, hogy miközben végighajszolják szereplőiket a történeten, a dinamika megőrzésének oltárán beáldozzák a következetességet. Ahhoz például, hogy a paraziták eltávolítása súlyos elvonási tüneteket okoz, csak addig tartják magukat, míg a mellékalakokról van szó.

A parazita () - Filmek a polcról

A főszereplők viszonylag könnyen túllépnek giardiasis füzet, film az emberi parazitákról a filmet idézve hirtelen elvesztettek egy hatalmas agyat.

Annak a kitalálása mindig egy remek játék, hogy vajon ki fertőzött, erre pedig A parazita többnyire kreatívan építkezik. Hol egy ügyes vágás tereli el a figyelmünket, máskor egy szerelmi jelenetből lesz horror egyetlen nézőpontváltással. A feszültségkeltés sikerességéhez hozzájárul a zenét szerző Colin Towns is, akinek a munkája hiába éri el olyan nagyágyúk színvonalát, mint James Newton Howard vagy James Horner, ő maga sose lépett közéjük. Donald Sutherland kivételével a színészek közt is csupa pórul járt reménység fedezhető fel.

A Samet alakító Eric Thal villámgyorsan tűnt el süllyesztőben, nem is ok nélkül. Nem rossz főhős, de nincs meg benne az a bizonyos plusz.

Élet az emberben: vírusok, paraziták, mikróbák

Leginkább Ethan Hawke diszkont változatának a benyomását kelti. A női főszerepet játszó Julie Warnerről Doc Hollywood is hasonló értékelés mondható el. Aranyos, de feledhető.

A mellékszereplők között találhatunk több kedvelt karakterszínészt is, ám jelentős részük el film az emberi parazitákról vesztegetve. Mindannyiunk kedvenc Alonzo Mosely-jának, az Alienből is ismerős Yaphet Kottonak jó, ha két mondat jut. A Keith David A dolog erősítette, kiváló gárdát Orme mintha a kedvenc filmjeiből válogatta volna össze, ami szimpatikus húzás volt tőle. Az már kevésbé, hogy használni már nem tudta őket.

A regény politikai állásfoglalást jelentett Heinlein részéről és cenzúrázatlan változatában a szexualitás is fontos elemét képezte.