Elfelejtettem, hogy férgeim vannak
A Tuileriákban, A jó király hasán dülöngött, színe halvány volt, mint győzötteké, kiket vár a bitó, s mint alázatos eb, nem is volt lázadó, mert ez az araszos vállú hámor-csibésze oly vén és oly fura szavakat szórt elébe, hogy mint ütésből, úgy zúgott a homloka.
A földesúr lovon vadászott, halihó, s ez fűzfagúzzsal, az meg korbáccsal kezében hajtott minket. Jött a borravalójuk: felgyujtották kopott viskónkat éjszaka; benne jól sült kalács hogy férgeim vannak kölykünk volt maga. Ó, nem panaszkodom. Butaságot beszélek, hiszen köztünk marad. Szólj, ha van ellenérved.
És mondd, nem gyönyörű, ha június kövér csűrei közt zörög a nagy szénásszekér? S a gyümölcsös szagát, mondd meg, nem gyönyörű-e érezni, ha eső szitál rőt-szőke fűre? S a búza, búza, mondd, a telt kalász, a mag, hogy érik a kenyér, nem jó a gondolat? Ó, mennék én vigan fűteni a kemencét, s míg üllőm csengene, harsányan énekelnék, ha tudnám biztosan: jut nékünk is falat, emberként végre már!
De most már tudom én! S nem bírok hinni abban, amíg van két kezem, pörölyöm és fejem, hogy jöjjön valaki - rajta tőrös köpeny - és szóljon: - No, fiam, a földemet bevetnéd?
És háború alatt velem újból megessék, hogy elvegyék megint fiúgyermekemet? Jó néznem, azt hiszed, bódédban ezt a pompát, fényes tisztjeidet, széltolók ezreit, a sok korcs kurafit, ki itt páváskodik: lányaink illatát ők adták palotádnak, nekünk meg cédulát, mely a Bastille-ba zárat. S mi majd szólunk: - Helyes! Szegények, térdre hát! Növelje garasunk a Louvre aranyát! S te leiszod magad, vár rád a remek ünnep - s nevetnek az urak, amint fejünkre ülnek!
Nem, nem! Ez a piszok papáink bűne még!
Worms W.M.D (PC) DIGITÁLIS
Nem ringyó már a nép. Három lépés elég, s Bastille-od porba dőlt, mi szedtük szét a várat.
- Férgek a dopping eltávolítására
- ARTHUR RIMBAUD: NAPFÉNY ÉS HÚS
- Kerekféreg hatása a bőrre
- Milyen férgek ellen férgeket szedhet
- Hogy néznek ki a pinworm lárvák
Bizony, minden kövén vért izzadt ez az állat, és undok volt, míg állt, leprás falaival, és emlékeztetett mindenre ez a fal, hogy mindig körbezárt, hogy árnyékába fúltunk! És ez olyasmi volt, akár a szerelem. Csókoltuk fiaink, mellünkre vonva őket.
S mint fújó orrlyukú mének, mentünk, erősek, büszkék voltunk, Uram, s ez itt bent vert, dagadt Emelt homlokkal - így - mentünk a nap alatt, Párizsban! S rossz hogy férgeim vannak elé gyűltek a népek.
Most Emberek vagyunk! Tudtuk - arcunk fehér lett, részeggé tett, király, a rettentő remény; s hogy ott álltunk a vár sötét-bástyás terén a trombitákkal és a tölgyfalevelekkel, kezünkben a dzsidák: bennünk nem gyűlölet kelt, - ilyen roppant erő már szelídségre int!
És elfelejtettem vagyunk e naptól fogva mind!
A CZIGÁNYBÁRÓ
A munkások hada az utcára özönlött, és ez az átkozott csapat minden közön nőtt: pénzes kapuk előtt torlódik a tömeg. Én meg velük futok, ütöm a spicliket, vállamon kalapács, a várost járom egyre, itt-ott reácsapok valami szemtelenre, s ha pofámba nevetsz, megöllek, jól vigyázz!
Félre szecska-fej, badar burnót-tokostól! Elég már e lapos elfelejtettem, elég a haspókokból.
Fejtetű, rühatka, bolha, ágyipoloska, bélféreg stb?
Új fogást adsz elénk, mikor vadak vagyunk, polgár, te ezt kinálnád? Míg mi pásztorbotot törünk s fogparaziták férgek pálcát?
Eugén herczeg szétverte az egész hatalmas ármádiánkat; odaveszett minden ágyunk, zászlónk, még a vezéri «mundzukos» lófarkak is. Most pedig Eugén herczeg az egész táborával sietve nyomul fölfelé, Temesvár ellen; egy hét alatt itt lesz. A mocsarak ki vannak száradva, tizenkilencz hét óta aszály van. Senki sem áll neki ellent.
Karon ragadja őt, tépi a függönyök bársonyát és a tág udvarsorokra bök, hol nyüzsög, hol pezseg, hol zúdul a tömeg lenn, az iszonyú tömeg, zuborgó görgetegben, üvöltve, mint az ár, hörögve, mint szuka, nehéz fustély vele és vashegyű dzsida, dob döndül, vad hogy férgeim vannak, piac rikolt szavukban, sötét rongytengeren vérszínű sipka buggyan: s az Ember a nyitott ablakon átmutat, izzad már a király, reszketeg, sápatag, a látványtól beteg!
Lásd, én kovács vagyok, az asszonyom velük, őrült!
Kenyérre les itt a Tuileriákba! Van három gyermekem. Züllött vagyok. Szabadon, mint a kivert ebek; folyvást sértegetik őket! Így lázadozva, fáj bennük valami.
S ez iszonyat okozza, mert megtörettek ők, mert átkozottak ők, hogy itt süvöltenek most az orrod előtt.
Worms W.M.D (PC) DIGITÁLIS
Szép leánykáitok itt vannak. Csőcselék ez.
Minden Boldogtalan, kinek a háta égett a kegyetlen napon és ment és ment tovább, s ölte a munka már, szétvetve homlokát, íme az Emberek! A kalapot le, polgár!
Team17 Worms W.M.D (PC) Játékprogram (Digitális Kulcs)
Mi Munkások vagyunk! Vár a kor már, az új, a nagy, mikor tudásra éhezik az Ember s kalapál reggeltől estelig, hatalmas célok és roppant okok vadásza, míg lassan győzni fog, a földet leigázza, s a Mindent megüli, akár hátaslovát! Nincs baj tovább, nincs! S pörölyt tartva mérjük a rostán, mit tudtunk eddig is: aztán, komák, gyerünk! És néha megható, nagy álmokat szövünk, hogy buzgón, egyszerűn élünk majd sose szól szánk káromlástdolgozunk, s fenséggel mosolyog ránk egy nő, kihez szivünk legtisztább vágya von, és hogy férgeim vannak dolgozunk egész áldott napon, a feladat szavát bennünk harsona zengi!
Team17 Worms W.M.D (PC) Játékprogram (Digitális Kulcs)
És boldogok leszünk; s mi legfőbb: soha, senki, senki meg nem hajol többé előttetek! Mert akkor puska függ majd tűzhelyünk felett De puskaporszagú körül a levegőég.
Én söpredék vagyok. Nem megmondtam előbb még?
Mert spicli, uzsorás, zugárus még terem. Mi szabadok vagyunk! Van bennünk félelem, amely naggyá tesz, ó! Épp e percben nyugodt feladatot és otthont emlegettem Tekints az égre föl! Tekints az égre hát! Felség, mely föl-le tolja öreg ágyúidat a mocskos kőuton. Hogyha meghalunk, lemossuk azt, tudom! S a tágas udvaron, s teremfalak között, ahol Párizs maga zihált, üvöltözött, borzongás rázta meg a roppant csőcseléket, s a Kovács - nagy kezén a szenny fönsége fénylett - bár a pohos királyt verejték verte ki, fejébe nyomta a vörös sipkát neki!
