Attól tartok, hirtelen férgeim vannak
Szabó Lőrinc összes versei
Istennek hála, megvolt az ebéd; Meg is kötözködénk, s most mit tegyünk? Pipára gyujtunk persze, azután Ottan pedig kis hajlékod alatt Oly édesen esik hörpenteni, És a magyarnak hörpentés után, Még édesebb talán - felejteni.
Fejtetű, rühatka, bolha, ágyipoloska, bélféreg stb? Téged is megtámadtak? Akkor itt a helyed! Egy átlagember tapasztalatai átlagembereknek!
Kész a pohár bor; szokás szerint Elöljáróban háromszor iszunk; Meg is dicsérjük röviden a bort, Oszt - Isten tudja, mért? Sohajtasz egyet: házad bajait S én a honét kezdem panaszlani; Beszéd alatt hörpentünk húzamost, S oly édesen esik felejteni! Te elfelejted Attól tartok bajait, Aztán beszélni kezdek én neked; Oh bár a hozzád hasonló magyar Mindannyi hallaná beszédemet!
Egy drága gyöngyöt látok fényleni: Hörpentünk egyet, édest, húzamost - Jobb volna ezt is elfelejteni! Gyászoljuk a hont kis házunk alatt, Mely e hazában minden vagyonunk; Elkönnyezünk e jó nép bajain, S eszünkbe nem jut önnön nyomorunk! S épen azért siratjuk a hazát, Mert rajta nem tudunk segíteni - Hol a pohár? Igyunk hamar Csak ezt lehetne, ezt felejteni!
Oh, hol van most e haza dús fia, Kit földje jobban megjutalmazott? Ki munkával nem szerze semmit is, Neki mindent, mindent a hon adott!
Nagyon meleg, igazi bőtermő ősz kora délutánján biciklimre támaszkodva vártam Bodó Pista barátomat, hogy együtt vágjunk a nagyvilágnak az oroszok elől, akik már Makó határát is elérték. Nyugtalan éjszaka után határoztam el, hogy nem várom be a frontot. Egész éjjel torkolattüzek, ágyúdörgések, mintegy válaszolva a géppisztolyok éles ugatására. Az időnként beálló csend csak felerősítette a félelmetes hangzavart. A békésen, vékonyan muzsikáló, csipkedő szúnyogokat irigyeltem időnként.
Oh, jönne most - ha merne - közibénk És látna kettőnket kesergeni Igyunk, apám, mert szívünk megreped, Hogy nem lehet mindezt felejteni! Oh, kancsó, Attól tartok, te sokkal többet érsz Mint e honnak sok hűtlen gyermeke; Ha te nem volnál, most két honfinak Megrepedt volna bánatos szive.
Igyunk, apám, s gyerünk hazafelé. Anyánk, szűnjél velünk most pörleni, Mi a hazáért ittuk le magunk, Mert édes, oly édes nekünk - felejteni! A honárulókhoz Aki nem az, ne vegye magára I Mikor nyugosznak már békén, mikor Az ezeréves sírok szentjei?
Mikor nem bántják ősök álmait Az unokák garázda vétkei? S nincs a haragos égnek mennyköve, Mely megüsse az ily gyalázatot? Mennykő, villám!
Vagy a napok és csillagok ura A napot rájok sütni engedi? Hát mit csináljon!
Vagy a gaz mellett nincs többé virág? A tengerben többé gyöngy nem terem?
Népszerű élősködők
Végkép kiélte már magát a föld, S arany nincs többé meddő hirtelen férgeim vannak Örök borúban állott meg a nap, Hogy fény az árnyék mellett nem szökel, S a földet örök éj csillagtalan Egy alakú borúja födi el?
Nem, nem! Tengerfenéken sok szép gyöngy terem, S az árnyék mellett több a napvilág. Oh, csak a földön, emberek között Gazok mellé dicsők nem termenek.
- Rendelje meg a drogos véleményeket
- Élősködők: Bélféreg tünetei
- Rovamicin és Trichomonas
Tél van fölöttünk, meglehet, midőn Vékony sugár mosolyg a hon egén; De egy virága van a télnek is, S ez egy virág az örökzöld remény. Csak egyet kérek: hogy ha jő a nyár: A mennykövek közt én is ott legyek.
