A Trichomonas-szal dohoghat. 21502982 thomas harris a voros sarkany
Aranydenevérek, rózsaszín galambok 2. Hungarian translation Faridának és Wahabnak, akiknek kedvessége és vendégszeretete Mauritius minden bájával vetekszik Tartalom Előszó 1. Makkabeus-erdő és a dodófa 2.
A rózsaszíngalamb-hajcihő 3. A Round-sziget 4. A gyümölcsöző repülés 5.
Az elvarázsolt világ 6. Boavadászat 7. Rózsaszín galamb - utóirat Zárszó. Két utamat írja le Mauritius elbűvölő szigetére, segédem, John Hartley, és titkárnőm, Ann Peters társaságában. Két okból jártam ott. Néhány éve megalapítottam a Jersey Vadvédelmi Társaságot, ' hogy hozzájáruljak a veszélyeztetett fajok fogságban való tenyésztéséhez. Nagy sikerrel végeztük ezt a munkát, de egyre a Trichomonas-szal dohoghat vált számomra, hogy ezeket az állatokat saját szülőföldjükön kellene tenyészteni.
Problémát okozott azonban, hogy a legtöbb érintett országban nem voltak gyakorlott szakemberek, akik a vadállatok tenyésztésének kényes munkáját el tudták volna látni. Ezért a Társaság ösztöndíjrendszert dolgozott ki diákok számára, amelynek keretében anyagi támogatást nyújt nekik ahhoz, hogy eljöjjenek hozzánk tanulni, majd pedig visszatérve hazájukba, kidolgozzák a fogságban való tenyésztés programját.
Mivel szimbólumunk a dodó volt, az ösztöndíjat először természetesen mauritiusi diáknak kellett kapnia. Elutaztam hát, hogy megtárgyaljam az ügyet a mauritiusi kormánnyal. Ugyanakkor látni akartam néhány veszélyeztetett madarat, emlőst és hüllőt, mert tudni akartam, segíthetnénk-e valahogy a mauritiusi kormánynak megmentésükben. Ennek történetét beszéli el a könyv. Makkabeus-erdő és a dodófa Ha valaki első ízben merészkedik a világ valamelyik ismeretlen szegletébe -- különösen, ha állatgyűjtő az illető - két fontos teendője a Trichomonas-szal dohoghat.
- Hogyan kezeljük a kecske parazitáit
Először is szerezzen a helybeliekhez annyi ajánlást, amennyit csak tud; másodszor pedig a helyről, ahová utazik, gyűjtse össze a lehető legtöbb adatot, még olyanokat is, amelyek látszólag ezoterikusak vagy éppen haszontalanok. Az adatgyűjtés egyik módja, hogy felkeressük a szóban forgó ország követségét. Ez a módszer számos esetben roppant gyümölcsöző, az embert elárasztják térképekkel és élénk színekben pompázó prospektusokkal, amelyek sok érdekes tényt és rengeteg téves adatot tartalmaznak.
De nem mindig fogadnak ilyen szívderítően. Jómagam például máig is várom azt a tájékoztatást, amit a londoni államközösségi követségen egy bűbájos maláj úriember ígért, amikor Malaysiába készültem. Ez nyolc évvel ezelőtt történt. A követségtől kapott információk azonban többnyire kulcsot adnak a szóban forgó országban uralkodó életszemlélet megértéséhez.
Aranydenevérek, rózsaszín galambok - PDF Free Download
Ennek tudatában reményteljes szívvel hívtam föl a londoni mauritiusi követséget, amikor végül is eldőlt, parazita chilodonella odamegyünk. Hívásomra elbűvölő hangú ifjú hölgy felelt, a legvonzóbb ázsiai kiejtéssel. Ez nyilván váratlan kérdés volt, és bizonyos időre volt szüksége, amíg rájött, mit válaszoljon.
A mauritiusi követség? Újabb rövid szünet. Tudtam, hogy Mauritius elég távol esik, de hogy ennyire, azt azért nem gondoltam. Akkor találkoztam először a a Trichomonas-szal dohoghat gondolkodás elragadó logikátlanságával. A követségtől végül kaptam egy kis könyvet, többek között a különböző tengerpartokon heverő es Miss Mauritius némileg elmosódott képeivel, de a minden kétséget kizáró bizonyosság ellenére ezek a partok lehettek volna Bognorban vagy akár Bournemouthban is.
Adatokért pedig a Trichomonas-szal dohoghat visszatértem a régi természetleírások könyveihez, meg az újabb zoológiai és földrajzi kötetekhez. Mauritius a Mascarenhas-szigetek második legnagyobb szigete, az Indiai-óceán kellős közepén, Madagaszkártól keletre. A hatvanszor harminc kilométer alapterületű Mauritius ezernyi trópusi zöldben pompázik, a gyíkzöldtől és a smaragdzöldtől egészen a hajnali égbolt finom zöldjéig és a bambuszhajtás pasztellzöldjéig.
Mindezt valóságos virágszivárvány szövi át. Mauritius a világ hajnalán született, amikor a nagy vulkánok még ontották magukból a tüzet és a lávát.
Üdvözlet az Olvasónak!
Elemi erejű vajúdó földmozgások egész sora tépte ki a szigetet a tengerfenékről, és emelte az ég felé; az izzó. Aztán a korallpolipok megszámlálhatatlan sokasága védőgyűrűt vont köréjük, és körülzárta a lagúnát, amely úgy vette körül a szigetet, mint sáncárok az erődöt. A földfelszín alakulásával lassanként a tengerből vagy a levegőből növényi magvak kerültek ide, gyökeret eresztve az akkor már puha és termékeny vulkanikus talajba, amelyet sok tiszta vízű folyó öntözött.
Kóbor szelek szárnyán jöttek más tájakról a madarak és a denevérek, a teknőcök és a gyíkok pedig mint hajótörött tengerészek, ág- és kúszónövény tutajokon. Letelepedtek, és zavartalanul éltek itt, ivadékaik fokozatosan, évmilliók során kizárólag a szigetre jellemző fajokká fejlődtek.
What is Trichomoniasis? - How Common is Trichomoniasis?
Így fejlődött ki a dodó meg a röpképtelen nagy fekete papagáj. A teknőcök lassacskán akkorák lettek, mint a kocsikerék, súlyuk elérte az egy tonnát, a gyíkok pedig versengtek egymással a különleges formák és káprázatos színek kialakításában. Ezek a lények a védekezés kényszere nélkül fejlődtek ki, mivel nem voltak a szigeten nagy ragadozók, csak egy bagolyfaj meg egy kisebb sólyom.
A Trichomonas-szal dohoghat dodó már nem tudott repülni, elhízott, esetlenül totyogott, és a földön fészkelt teljes biztonságban, csakúgy, mint a papagáj.
A teknőc lassú, özönvíz előtti életmódját semmi sem zavarta; csak a villámsebesen cikázó gyíkok és az aranyszemű gekkók tarthattak a sólyomtól. Lassan, de biztosan zárt, sajátos és békés világ kelétkezett itt, ezen a parányi vulkanikus földdarabon, a mérhetetlen tenger kellős közepén.
Száz- meg százezer évig várta falánk állatok pusztító invázióját, amely aztán teljesen készületlenül találta, melyet a legpusztítóbb ragadozó, a Homo sapiens vezetett. Az emberrel persze megjelent egész környezete is: a kutya, a patkány, a sertés és - ebben az esetben - az ember után valószínűleg az egyik legpusztítóbb a Trichomonas-szal dohoghat, a majom.
Hihetetlenül rövid időn belül számos egyedülálló faj tűnt el: a dodó, a röpképtelen nagy fekete papagáj, a mauritiusi óriásteknőc, majd hamarosan a Rodriguez-szigeti teknős meg egy különös madár, a remetegalamb. Eltűnt a dugong tehéni tehénamely egykor valósággal elborította a zátonyokat, és a különleges, ártalmatlan faunából mindössze néhány madár és gyík maradt.
Iszonyatos nyomás nehezedik rájuk és mindenre, ami az eredetileg honos erdőkből megmaradt. Nemcsak azért, mivel Mauritius a világ egyik legsűrűbben lakott területe, hanem azért is, mert az ember, a rá annyira jellemző veszedelmes és meggondolatlan módon, meghonosított itt kutyát, macskát, patkányt, majmot, meg egy egész sereg más mindenfélét. Például húszféle madárfajt, köztük a mindenütt megtalálható házi verebet, meg a pöffeszkedő, hatalmaskodó mejnót.
A csillogó szőrű és vérengző mungót, meg a kevésbé kártékony, de mégsem odaillő, sündisznószerű madagaszkári tanreket. Idegen növényeket. Mauritius őshonos flórája és faunája mindezekkel szemben - nyugodtan mondhatjuk - tíz körömmel küzd a puszta létért. A követséggel folytatott eszmecserém utáni balsejtelmeim ellenére Mauritius, bár tényleg jó messze volt, nem volt a Trichomonas-szal dohoghat, sem elérhetetlen. Az Air France, mely csodálatosan megszervezte az egész utazást, alig néhány nap alatt átrepített minket a fél világon, miközben tejben-vajban fürösztöttek; John Hartley meg én nem is igen akartuk elhagyni a gépet, semmi kedvünk nem volt megint szembeszállni a külvilággal.
De amikor a sziget látótávolságba került, elfogott minket az izgalom, amely mindig a Trichomonas-szal dohoghat lesz az emberen, ha egyszer csak ismeretlen táj tűnik fel a láthatáron.
Aranydenevérek, rózsaszín galambok
A sziget zölden izzott a hegyek kék és bíbor füstjében, mint valami hatalmas drágakő a pillangókék zománctálcán, a fehéren tajtékozó zátonyok gyűrűjében; hivalkodva tündökölt az Indiai-óceán sötétkékjén, mint ékszer a bársonyon. Amint vastag bőrű repülőnk döcögve földet ért, megláttuk az apró zöld a Trichomonas-szal dohoghat a zátonyok között, a csillagporfehér tengerpartot meg a négyzet alakú cukornádföldeket, amelyek - mint valami zöld kockás sakkvászon - minden talpalatnyi sík területet elborítottak egészen a különleges alakú hegyek lábáig.
Némiképp ironikusan hatott, hogy mi, a repülni nem tudó emlősök, a világ egyik legnagyobb repülő építményén földet érünk azon a vidéken, ahol a földkerekség egyik legfurcsább madarának földi maradványai találhatók, amely már nem tudott repülni.
A dodó temetője ugyanis a Plaisance repülőtér kifutópályája alatt van, onnan valók a csontok, amelyek alapján a dodóra vonatkozó szegényes ismereteinket felépítettük. A gép ajtói kitárultak, s máris körülfogott bennünket a meleg, illatos levegő, káprázatos színek vakítottak el, amilyeneket csak a trópusokon látni. A vastag ruhában - Angliában még havazott - az ember úgy érezte, patakokban csurog a hátán és a mellkasán a veríték, amely egész testét valósággal marja.
Később felfedeztük, hogy a Noélek családja több mint kétszáz tagú, de hát így legalább kölcsönösen lemondhattak a karácsonyi ajándékozásról.
Noél úr finom franciás kiejtéssel beszélte az angolt, amelyhez képest Maurice Chevalier beszéde londoni kültelki dialektusnak hangzott volna. Itt fedeztük fel az egyik mauritiusi furcsaságot. A szigeten, amely több mint másfél évszázadon át angol gyarmat volt és még mindig a nemzetközösség tagja, ahol az angolt-hivatalos nyelvként tanítják az iskolában; mindenki sokat és vidáman beszél franciául, Más jeleit is láttuk az angol és a gall kultúra különös keveredésének; jóllehet a közlekedés az 4t bal oldalán folyt, a karjelzések pedig pontosak és kecsesek voltak, mint egy balett-táncosnő mozdulatai, általában abban az öngyilkos szellemben közlekedtek, amelyet a franciák különös elősze retettel gyakorolnak.
Szemedben nincs vaku?
Kreol sofőrünk eszeveszett sebességgel hajtott az úton, melyet finom kékes rózsaszín szárú s halványzöld levelű, félig érett cukornád szegélyezett, bádog- és fakunyhókból álló falvakon át, amelyek telis-tele voltak szivárványszín száriba öltözött asszonyokkal, akiket kutyák, csirkék, kecskék, zebuk meg gyerekek tarka sokasága fogott körül.
Minden falu gyümölcs- és virágillatot árasztott, valósággal úszott a bougainvillea fényében. A bougainvilleákat egy-egy hatalmas indiai fügefa árnyékolta be, mintha száz nagy fekete gyertya a levelek zöld lángjaival óriási, oltalmazó, villózó kupolát alkotott volna. A cégtáblák is elbűvöltek útközben, például Mr. Ebben az Alice Csodaországbant idéző légkörben az ember előtt szinte felködlött a látomás: kerekekre épített nagy faházakat vonszolnak át az úton, tele csodaszép gyerekekkel.
Egyéb mauritiusi helységnevek is elkápráztattak, amikor a Trichomonas-szal dohoghat odahaza a térképet tanulmányoztam, és most át is haladtunk néhány ilyen helységen.
A mentők csillaga
Végül a hőségtől, az időeltolódástól, a kipufogógáztól s a sokféle trópusi illattól kábultan, a naptól és a színektől elvakítva, sofőrünk tehetségétől halálra rémítve - aki gyakran csak néhány centivel kerülte el a balesetet - érkeztünk meg a kissé labirintusszerű tágas hotelba, amelyet hibiszkuszcserjék, bougainvilleák és vasfák közé építettek a kék és szelíd lagúna partján, a háttérben pedig homályosan a Le Morne-hegység fura mini-Matterhornja derengett. Itt finom, lankadt bájjal üdvözöltek minket, a Trichomonas-szal dohoghat szobáinkba vezettek, melyektől alig harmincméternyire a kék tenger csábosan susogva simogatta a fehér partot.
Területe km 2. A szerk. Egyáltalán csoda, hogy Dave-nek sikerült. Rokonszenves, sötét hajú férfi volt, harmincas évei közepén járhatott, kék szeme lelkesen csillogott. Fura orrhangja egy árnyalatnyival hangosabbnak tűnt a kelleténél, mintha a terem távoli végében levő hallgatósághoz intézné szavait.
Gyors észjárású és gyors szavú ember volt, ami a jó humorú amerikaiak beszédét a világ legviccesebb és legzamatosabb beszédévé teszi. A pergő, aranyköpésekkel teli beszédet, amelyet a szuperlatívuszok úgy pettyeztek, mint dalmátkutyát a foltjai, Dave rendkívül hatásos arcjátéka kísérte; nemcsak elmondta, hogyan repülnek, szállnak le meg fehér papillómák az arcon a galambok, hanem olyan élethűen utánozta is őket, hogy az ember szinte maga előtt látott mindent.
A végén már azt hittem, gombák nőnek a lábujjaim közt, s melléküzemágban termeszthetem őket.
A tékozló koldus
Ugy éreztem körülbelül annyira lehetek bizakodó, mintha csak dodót keresnék. Néha sötétedés után is kint maradtam, és meg a Trichomonas-szal dohoghat mondanom, olyan sötét van arrafelé, mint a kánya fenekében.
Egy nap aztán látom ám őket, mind a japánciprusos völgynek repülnek, csak úgy csattog a szárnyuk, kuuf, kuuf, kuuf, amikor meg elültek, mindjárt üdvözölték egymást, aztán rákezdték: karuu, kuu, kuu, karuu, kuu, kuu. Szívdöglesztően szép és szelíd, mint a ma született tengerimalac. És mindig is ilyen volt, tessék! A madárházban három tagadhatatlanul csinos galamb üldögélt. Sokkal nagyobbak voltak, mint ahogy elképzeltem őket, meg áramvonalasabbak is, de ez csak rendkívül hosszú farkuk és nyakuk miatt látszott így.
Szemrevaló és elegáns a Trichomonas-szal dohoghat családjuknak, tollazatuk vörösesbarna, a nyakon és mellen finom, ciklámenszínű árnyalattal. A hosszú, finoman ívelt nyakon kis fej ült, s amolyan tollas antilop benyomását keltették. Amikor közelebb léptünk a sodronyhálóhoz, a galambokra jellemző mérsékelt érdeklődéssel, bambán bámultak ránk, majd újra elbóbiskoltak. Nem hiszem, hogy egyéniségük bárkire is lelkesítőleg hatott volna, még ha ritkaságuk miatt biológiailag és madártanilag nagyon fontosak voltak is.
Továbbmentünk a következő madárházhoz, amelyben két mauritiusi vércse raboskodott. Apró, zömök madarak voltak, tekintetük vad, erőszakos, de ezek annyira hasonlítottak európai és észak-amerikai rokonaikra, hogy csak szakértő tudta volna megkülönböztetni őket, míg az avatatlannak megbocsátható, ha azon tűnődik, mire jó ez a nagy hajcihő körülöttük.
Azon töprengtem, vajon csak azért vagyok-e igazságtalan a mauritiusi vércsével, mivel nagyon hasonlít arra a madárra, amelyet már gyerekkoromban is ismertem, sőt tartottam, és verébfogásra idomítottam. Vajon lelkesebb lettem volna, ha ez a vércse valami különlegesség, olyasféle, mint a dodó? Legalább félpercnyi elmélyült önvizsgálat után eldöntöttem, hogy nem erről van szó.
21502982 thomas harris a voros sarkany
Semmi sem hasonlít jobban a tengerimalacra, mint a nyugat-indiai kúszópatkány, ez az a rágcsáló, amelyhez szenvedélyesen ragaszkodtam, s amelynek jövője ugyanolyan sötét, mint a vércséé. Nem, egyszerűen az lehet a magyarázat, hogy inkább emlőspárti vagyok, mint madárpárti, a Trichomonas-szal dohoghat volt az apró, közönséges emlős rokonszenvesebb, mint az apró, közönséges sólyom.
Eldöntöttem hát, hogy bennem van a hiba, és megfogadtam, hogy a jövőben igyekszem jóvátenni ezt. Közben Dave egy vércsepár sanyarú végzetével szórakoztatott, amely elég ostoba volt ahhoz, hogy a sziklafal egyik nem teljesen megközelíthetetlen a Trichomonas-szal dohoghat rakjon fészket.
A hímek között akkora is van, mint egy hatéves gyerek. Bandákba verődve jönnek-mennek. Folyton hallja az ember: aasz, aasz, aasz, iik, iik, iik, je, je - ez az öreg hím. A kicsik meg: viik, viik, viik, iik, iik, iik, je, je, je.
Dave-ből csak úgy ömlött a szó, és előadása nyomán egész csapat rosszindulatú majom kelt életre, az aggastyánoktól az újszülöttekig. Ezek a haszontalan, ügyes és falánk majmok valóságos sorscsapásként árasztották el a szigetet, és nemcsak a vércsék fészkét támadták meg, hanem a rózsaszín galambokét is.
Miután megcsodáltuk a galambokat és vércséket, Curepipe-ba hajtottunk, az erdészeti igazgatóságra. Itt találkoztunk Wahab Owadallyval, a főerdésszel. Fiús külsejű, jó megjelenésű fiatal ázsiai volt, már-már ragályos vigyorral és még ragályosabb lelkesedéssel. Először a magunk módján mindketten túlestünk az udvarias formaságokon, aztán ő és európai helyettese, Tony Gardner megmutatta nekünk a szemrevaló botanikus kertet a hivatal épülete körül.
Itt történt, hogy Wahab lelkesedése teljesen megváltoztatta a pálmákhoz való viszonyomat.
Thomas Harris a Voros Sarkany - [PDF Document]
Dendrológiai szempontból soha nem ragadtak meg túlzottan, többnyire vedlettnek, unalmasnak láttam őket, amint a trópusi utakat szegélyezik vagy dideregnek az úgynevezett angol nyárban, amit Bournemouthban, Torquayban, vagy valami hasonló helyen tölt az ember, egzotikus paraziták az emberi testben itt a curepipe-i botanikus kert tágas és gyönyörűen rendezett terében végre önmagukat tudták nyújtani.
Voltak itt magas, elegáns hurrikánpálmák, királypálmák, törzsük olyan, mint az Akropolisz oszlopa, meg a híres kókuszpálma a Seychelleszigetekről, de mindenekelőtt - s őket zártam igazán szívembe - palackpálmák. Wahab bevezetett minket egy kis ültetvényre, ahol ezek áz elragadó fák nőttek.
A pálmacsemeték törzse olyan volt, mint a Chianti-palack, a csúcsból meg, mint valami zöld szökőkút, a Trichomonas-szal dohoghat és bozontos lombozat szökkent elő. Fura, pocakos emberkére hasonlítottak, és amikor a szellő borzolta levélkéiket, mintha integettek volna. Visszamentünk Wahab irodájába, és megvitattuk, mit kell megnéznünk és tennünk Mauritiuson. Nagyon szerettem volna már látni először is a japánciprusligetet, amelyben a rózsaszín galamb fészkel és a Makkabeus-erdőt, no meg a Fekete-folyó torkolatánál levő természetvédelmi területet, a vércse és a mauritiusi papagáj utolsó menedékét.
Wahab ahhoz is nagyon ragaszkodott, hogy nézzük meg a Round Kerek -szigetet, a Mauritiustól északra fekvő szigetcsoport egyik kis szigetét. Jelenleg nagy veszély fenyegeti a szigetet, mert kecskét és nyulat honosítottak meg ott, ezek aztán felfalják az egész növényzetet. Elkeserítő a helyzet; ha majd ott leszünk, mondok még többet is róla. Amíg nem találunk megoldást, a sziget egyre kopárabb lesz, és a hüllőfauna komoly veszélyben van.
Az egyik kígyót, a vakondboát az utóbbi húsz évben csak néhányszor látták, lehet, hogy kipusztult. A másik kígyófajból legfeljebb, ha hetven van még. Wahab szeme felcsillant.
