A ragadozók és paraziták szerepe
Mik paraziták és miért van rájuk szükség?
A paraziták szerepe a természetszerû "bio" állattartásban Oldalszám: Dr. Merényi László A természetes körülmények között történõ állattartásnak sokféle elnevezése forog közszájon.
- Parazitizmus úgy definiáljuk, mint egy viszonyt két fajamelyben az egyik szervezetben parazita él vagy a más organizmus hostami a gazdasejt bizonyos fokú kárt.
- Viszketés a férgek végbélnyílásában
- Előbbiek a jura óta megtarthatták kapcsolatukat tápláléknövényeikkel.
- Az élősködés Élősködő parazita az olyan élőlény, amely más élőlényeken vagy élőlényekben gazdákon vagy gazdákban él.
Ezek mindegyike mögött tulajdonképpen azt kell érteni, hogy az évek során a minél gyorsabb eredmény elérése érdekében a mesterséges környezetbe szorított állatoknak a termelékenységre koncentrálva optimalizált takarmányozása helyett, elsõsorban — és lehetõség szerint — természetes táplálékforrást, — bizonyos korlátokon belül — szabad mozgást, természetes életteret biztosítva igyekszünk állati terméket elõállítani.
Az ilyen állattartásból származó egészséges termékek elõállításának lehetõsége egyre többet szerepel a ragadozók és paraziták szerepe médiákban és folyamatosan egyre több hívet szerez magának.
Ez tulajdonképpen nem egy újdonság, csak a több száz éves hagyományok újjáélesztésének eredménye. A mai szintetikus világban sokan úgy érzik, hogy az egészségük megóvása, szervezetük ellenálló képességének megõrzése könnyebben sikerül, ha kizárják a környezetükbõl és a táplálékukból a mindenhová bekevert mesterséges anyagokat. Ezeknek a mesterséges anyagoknak gyorspácok, ízfokozók, tartósítószerek stb.
Ha a parazita a környezeten át terjed egyik gazdáról a másikra, mint a növényevő rovarok, nagyobb valószínűséggel váltanak gazdanövényt, így a filogenetikai mintázatok a növények és növényevők között ritkán mutatnak erős konkordanciát.
A déd- és nagyszüleinknek volt idejük arra, hogy a disznóvágás után megvárják lehet-e meghízni a férgek miatt szalonna és a sonka sóban és páclében állását és a padláson való szikkadását. Sokunk gyermekkori emlékei között szerepel a húsvéti sonkabontás, amikorra a sonka elérte azt a minõséget, aminek ma sokkal rövidebb idõ alatt kellene megtörténnie. Az újszerû tartási mód magától érthetõen többféle állategészségügyi kérdést vet föl.
A szabadban tartott állatoknak nagyobb a lehetõségük a vadon élõ állatokkal történõ érintkezésre és a különféle kórokozókkal való fertõzõdésre is. Egyes baktériumok okozta betegségeket pl.
A paraziták és a ragadozók egyaránt
Itt azonban különbséget kell tenni a csak egyes állatfajokra pl. A sertések leggyakoribb féregélõsködõi az orsóféreg Ascaris suumaz ostorféreg Trichuris suisa vörös gyomorféreg Hyostrongylus rubidus és a gócos vastagbélféreg Oesophagostomum spp.
- A különféle populációk közt sokféle kölcsönhatás lehetséges, ilyen például ragadozó - prédaa parazita-gazda, a parazitoid -gazda, valamint a szimbionta partnerek közti kapcsolat.
- Élősködő – Wikipédia
- Összetett galandféreg
- Találtak egy szarvasmarha galandférget
- A paraziták és a ragadozók egyaránt, Enterobiosis moszkvai régió
- Legfrissebb bejegyzések A paraziták és a ragadozók egyaránt Megismerkedünk a parazitizmus jelenségével, a parazita férgek - helmintek - felépítési és életműködési jellegzetességeivel.
- Hogyan váltanak gazdát vagy zsákmányt az élősködők és ragadozók?
- Ragadozók és paraziták hasonlóságai - Írja le a kerek féreg életciklusát
Ezek mind közvetlen fejlõdésû köztigazdát nem igénylõtalaj által közvetített férgek. Ebbõl következõen a fertõzõdés lehetõsége a szabadtartási körülmé-nyek között folyamatosan fennáll, ha az adott területet olyan állategyedekkel telepítették be, amelyek ezeket a parazitákat hordozzák.
Az orsóféreg és az ostorféreg petéi vastag, ellenálló burokkal rendelkeznek, ami hosszú éveken keresztül megóvja a fertõzõ lárva életképességét és biztosítja a fogékony állatok fertõzõdésének lehetõségét.
Egyes vizsgálatok kimutatták, hogy pl. A földigiliszták a sertések bélsarának elfogyasztásával a szervezetükben összegyûjthetik a petéket és mint közvetítõ gazdák egyes területeken hosszú ideig fenntarthatják a fertõzõdés lehetõségét.
Az emberre nézve az esetek többségében halálos kimenetelû trichinellózist szintén a sertések közvetítik. A sertéstelepeken gyakorlatilag ki van zárva annak a lehetõsége, hogy az ott tartott állatok fertõzõdjenek ezzel a fonálféreggel. A vágóhídi húsvizsgálat garantálja, hogy az esetlegesen fertõzött hús nehogy közfogyasztásra kerüljön.
A paraziták szerepe a természetszerû "bio" állattartásban
A szabadon tartott sertések viszont nagyon könnyen fertõzõdhetnek, ha a parazita lárváját tartalmazó kisrágcsálók, borzok elhullott példányait megeszik. Pont ezért a vaddisznóknál sem szokatlan ennek a trichinella fertõzöttségnek az elõfordulása. A vaddisznó és a házi sertés a trichinella fertõzöttséget minden különösebb baj és tünet nélkül átvészeli és az izomzatában hordozza a parazitát.
Az ember szervezetébe a nyers vagy nem kellõen átsütött, -fõzött sertéshús elfogyasztásával kerülhet a parazita.
Vadbiológia
Azok az élõsködõk is fertõzési veszélyt jelenthetnek, amelyeknek a fejlõdési ciklusában a sertés a köztes gazda szerepét tölti be és fertõzõdésének lehetõségével a szabadon tartás következtében számítani kell. A ragadozókban róka, kutya, macska bélsárban gyakran megtalálható galandféreg Echinococcus granulosus petéibõl — a sertés a ragadozók és paraziták szerepe jutva — a belsõ szervekben acanthamoeba szem, tüdõ stb.
A legfrissebb vizsgálatok eredménye azt mutatja, hogy ennek az élõsködõnek egy másik képviselõje E.
Ebbõl következõen várható, hogy a köztigazdákban pl. A szarvasmarha, a juh és a kecske hagyományosan legelõn tartott állat. Ezeknél az állatfajoknál fokozottan érvényes mindaz, amirõl eddig szó volt.
A szaporaságot, a tejtermelést az utódnevelést, a súlygyarapodást, a takarmányértékesítést, ezzel együtt a gazdaságosságot alapvetõen befolyásolja az állományok parazitológiai állapota. Milyen paraziták elõfordulására kell számítanunk ebben a nyitott környezetben? Elõször is a gyomor- és béltraktusban, valamint a légutakban élõsködõ férgeket vegyük sorra.
Ezekkel az egyszerûen fejlõdõ parazitákkal minden évben számolnunk kell. Áttelelõ lárváik a legelõn minden tavasszal megtalálhatók.
A GYAPJASLEPKE (LYMANTRIA DISPAR L
A tavaszi élet zsendülésével nyugvó állapotukból feléledve az év elsõ fertõzõdési forrásait képviselik. A már egy legeltetési idényt megért álla-tokra nézve ez különösebb veszélyt nem jelent, mert a szervezetük az aktív immunitás következtében felkészült a fertõzõdés kihívására.
A tavasszal született bárányok azonban a fertõzõdés hatására megbetegedhetnek.
